A nyár beköszöntével természetesen itt is elkezdődött a fesztiválszezon, annyira, hogy e sorok írásakor már túl is vagyunk az első óriási bulin, ami a NOS Primavera Sound volt június 8. és 10. között.

Portugáliában a nyári szezonban legalább öt nagyszabású fesztivált rendeznek, amit természetesen a legnagyobb cégek támogatnak. A három távközlési cég (NOS, MEO, Vodafone) mellett a legnagyobb helyi sörgyárnak (Super Bock) is saját, többnapos bulija van. Persze a nagyok mellett rengeteg kisebb fesztivál is kínál érdekes koncerteket, programokat.

Vegyük szépen sorba őket!

Van egy ideiglenes kiállítás Lisszabonban, amiért én eléggé odavagyok, mert nagyon érdekes, s bár sok rajongót nem sikerült szereznem neki, kitartóan reklámozom mindenkinek.

A 19. század végén egy olasz törvényszéki orvos kezdett el foglalkozni a tetoválásokkal, elmélete szerint a tetovált emberek ui. hajlamosabbak a bűnelkövetésre, mint a “simabőrűek”. A teória Rodolfo Xavier da Silvának, a lisszaboni Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatójának is megtetszett, s alaposan beleásta magát a témába. Gyűjteni és rendszerezni kezdte a különböző holttestekről származó tetoválásokat és részletes dokumentációt készített róluk. A 20. század első feléből származó kollekcióját a mai napig őrzik, s most először került az Intézet falain kívül kiállításra a MUDE, a lisszaboni Designmúzeum szervezésében, "O mais profundo é a pele" címmel.

Több mint fél éve élünk Lisszabonban, ennyi idő alatt természetesen már lett egy-két kedvenc helyünk, az egyik közülük a The Mill, ami a megérkezésünkkel egy időben nyitott. A kávézót a portugál Madeline és az ausztrál Paul vezeti, így gyakrabban hallani itt angol szót, mint portugált.

Lisszabon tele van gyönyörű, gondozott parkokkal, kertekkel, ahová a nagy nyári meleg elől el lehet menekülni. A közelünkben van a botanikus kert (Jardim Botânico), amit nagyjából az érkezésünkkel egy időben, tavaly októberben egy “hat hónapra tervezett” felújítás idejére bezártak. Mondanom sem kell, azóta sem nyitott ki, kíváncsian várjuk, mikor nézhetjük meg végre.

Van viszont egy csodálatos, kevésbé ismert szépsége a városnak, az Estufa Fria, a Parque Eduardo VII. szélén. Jól megközelíthető, de csak úgy nem talál rá az ember, könnyű mellette elsétálni. Mi is azért keveredtünk el először két éve júniusban ide, mert a zene ünnepén szerte a városban ingyenes koncertek voltak, s ez volt az egyik helyszín.

Portugália alapvetően boros nemzet – rengeteg pincészettel és elképzelhetetlenül sokféle kiváló borral  – de persze a sört is sokan szeretik. Meglepő módon csak két sörgyár uralja a hazai piacot, a Sagres és a Super Bock, de itt is egyre divatosabbak a kézműves sörök. A lakásunkhoz közel található a Cerveteca Lisboa, ahol mindig 8-10 féle csapolt sörből lehet választani, és több tucat különböző üveges sört is árulnak.

A Cabo da Roca a kontinentális Európa legnyugatibb pontja, igen népszerű hely, rengeteg turista ejti útba, általában a különleges hangulatú és mikroklímájú Sintra meglátogatásával összekötve. A Cabo da Roca a Cascaist és Sintrát összekötő busz útvonalán van, így autó nélkül is egyszerűen megközelíthető. A buszról leszállva hatalmas szél fogadja a látogatókat, erre készülni kell, de a látvány fantasztikus: előttünk a végtelen óceán, jobbra-balra csodálatos sziklás part, lélegzetelállító.

Tavaly november végén láttam 30-40 bringást tekerni egy csoportban Lisszabon belvárosában, akik lelkesen kiabálták, hogy ők a Critical Mass Lisszabon, és csatlakozzon bárki hozzájuk. Így is tettem, megkerestem a Facebook-oldalukat, és a következő alkalommal már én is velük tartottam.

Úgy tűnik, Lisszabonban véget ért a “tél”. 15-20 fok van napközben, s állítólag rosszabb már nem is lesz. Nem mintha eddig nagyon sokat fáztunk volna kint, de végre a lakásban is kellemesebb a hőmérséklet. Ettől függetlenül nem ücsörgünk sokat itthon, igyekszünk minél több új dolgot felfedezni a városban.

A Facebookon láttuk, hogy vannak vezetett arte urbana (street art) séták a Padre Cruz negyedben. Kíváncsiak lettünk, így a hétvégén el is mentünk az egyikre. Ez a negyed (portugálul bairro) Lisszabon északi szélén van. A Pontinha metrómegállónál szálltunk le, ahonnan kb. 10 perc séta volt a találkozó pontig. Egy parkolón, majd egy nádassal és gerillakertekkel teli mezőn vitt az utunk, a lakótelep szélére érve pedig ez a látvány fogadott minket:

A héten két napot Portóban, Portugália második legnagyobb városában töltöttünk. A Lisszabontól 300 km-re északra fekvő település teljesen más, mint a főváros. Szintén gyönyörű, de kicsit kopottabb, szomorkásabb. A Douro partján fekszik, a folyót átszelő hídról nézve a város olyan, mint egy színházi díszlet, mintha az Operában lennénk, köszönhetően a szinte érintetlenül megmaradt középkori épületeknek. A központban viszont rengeteg art nouveau stílusú lakóház és üzlet található, ami a fővárosra nem annyira jellemző. A városi kórus sirályokból áll, sokkal, de sokkal több van ott, mint Lisszabonban.

Első idei blogbejegyzésünk apropója egy sajnálatos esemény,  január 7-én, 92 éves korában ugyanis elhunyt Mário Soares politikus. A portugál demokrácia atyjaként tekintenek rá, aki rengeteget küzdött a Salazar-diktatúra ellen, majd az azt megdöntő 1974. április 25-i vértelen forradalom után részt vett a köztársaság megteremtésében. 1976 és 1985 között háromszor miniszterelnök, majd 1986 és 1996 között köztársasági elnök volt. Hatalmas tisztelet és szeretet övezte, rengetegen kísérték utolsó útjára, amit több tévécsatorna élőben közvetített.

Fotó: Getty Images

Az elnök urat a gyönyörű Prazeres temetőben (Cemitério dos Prazeres) helyezték végső nyugalomra. Lehet, hogy furcsán hangzik, de aki Lisszabonba látogat, annak javasoljuk, hogy látogasson el ide. Itt van az ikonikus 28-as villamos egyik végállomása, akár össze is lehet kötni a két programot. Amúgy is azt javasoljuk a villamosozni vágyóknak, hogy valamelyik végállomáson szálljanak fel, mert turistaszezonban szinte lehetetlen máshol feljutni rá.