Több mint fél éve élünk Lisszabonban, ennyi idő alatt természetesen már lett egy-két kedvenc helyünk, az egyik közülük a The Mill, ami a megérkezésünkkel egy időben nyitott. A kávézót a portugál Madeline és az ausztrál Paul vezeti, így gyakrabban hallani itt angol szót, mint portugált.

Bár a portugálok odavannak érte, valójában szerintünk nem igazán jók a kávéik, aminek nyilván számos oka lehet, kezdve a zöld kávé minőségétől, a pörkölésen át az elkészítés módjáig. Az újhullámos, specialty kávé forradalom még alig ért el Lisszabonba, s valószínűleg sokkal lassabban is fog elterjedni, mint mondjuk Budapesten. Kb. 4-5 helyen lehet igazán jó kávét inni a városban, s gyakorlatilag mindegyik turistákkal van tele, nem pedig helyiekkel. Ilyen a The Mill is, ahol kétféle saját pörkölésű kávéból választhatunk, és egyben ez az egyik legjobb reggelizőhely a környéken. Ráadásul van csapolt sörük, és sokféle bort is tartanak, szóval akár hosszú órákat is el tud tölteni itt az ember, miközben bambul kifelé az óriási ablakon, s nézi, ahogy a turistákkal dugig tömött 28-as villamos kapaszkodik felfelé az utcán.

A vezető barista is egy ausztrál srác, aki maga pörköli a kávét. Kíváncsiak voltunk hogyan csinálja, ezért megkértük Reubent, hogy vigyen el minket az egyik alkalommal. Az üzem egy eldugott utcában van, 5-6 embernek ad munkát. Beszélgettünk az egyik szaki bácsival, aki több mint húsz éve dolgozik itt, ő mesélte, hogy a vállalkozást a 70-es évek közepén alapították, és a pörkölőgép (amit fával fűtenek!!!), már 40 éve működik. A hely eléggé steampunk kinézetű, a következő Mad Max filmben simán szerepelhetne.

Reuben, mielőtt Portugáliába jött, még csak nem is találkozott ilyen öreg masinával. A mai gépek sokkal kisebbek, pontosabban szabályozhatóak, s egészen kis mennyiséget is lehet pörkölni velük, hogy a kávénak megfelelő profilt kialakíthassák.

Jelen esetben az első kihívást ausztrál barátunk számára az jelentette, hogy a raktárban felhalmozott zsákok közül megtalálja a sajátjait...

A gépbe egy óriási tölcséren keresztül, vákuum segítségével kerül be a nyers kávé.

A pörkölődobban folyamatosan forognak a kávészemek, a hőmérsékletet a fatüzelés miatt nem lehet túl finoman szabályozni, a lényeg a bent töltött idő és az állandó ellenőrzés.

Reuben folyamatosan vizsgálta a szemeket, közben jegyzetelt, és kb. negyed óra elteltével, a “második reccsenés” előtt kizúdította a kávét a pörkölőből. A tálcán még pattogtak a szemek, elképesztően finom illatot árasztva magukból.

Kihűlés után forgatta össze a blend alapanyagait, ezúttal kolumbiai, brazil és guatemalai kávé került a keverékbe. Szép volt figyelni, ahogy ez a fiatal, modern technológiához szokott srác dolgozik a nála sokkal idősebb monstrummal, a rutinos helyi szakik pedig figyelik minden mozdulatát, s közben folyamatosan tanulnak egymástól.