A lisszaboni bringázásról

A dombokra épült város a többségében kockaköves, sokszor szűk, kanyargós, villamossínekkel szabdalt útjaival nem túl jól bringázható, de azért ahhoz képest elég sokan tekernek. Nincs túl sok bicikliút, de pl. a vízparton kilométer hosszan mehetünk zavartalanul, és a város központjában is felbukkan egy-két helyen a bringasáv. Ilyen szempontból Budapest előrébb van, mint Lisszabon, persze ezt a földrajzi adottságok is okozzák. Ráadásul itt az autósok még nincsenek hozzászokva a biciklisekhez, néha meglepődnek, ha egy piros lámpánál valaki begördül melléjük. Lassan, de biztosan azért változik a helyzet, egyre többen váltanak át két kerékre. (Sőt, olvastuk, hogy itt is készülnek bevezetni a Bubi-rendszert). A hétvégéken szemmel láthatóan sokan ülnek nyeregbe és indulnak útnak. Meglepő módon gyakran látunk versenybringát, fixit is, de azokat csak a várost, a közlekedést nagyon jól ismerőknek ajánlanánk.

Itt természetes, hogy a hegymenetekhez a bicajosok a villamosokat veszik igénybe. Na, nem úgy, hogy felszállnak rá, hanem belekapaszkodnak és felvontatják magukat. Elég ijesztő még nézni is. Nekünk sajnos nincs saját fotónk, de ezen az egyébként hasznos oldalon találtunk egyet:

(photo: Feliciano Guimarães)

Kevésbé stílusos, de sokkal biztonságosabb egy mountain bike vagy trekking bicaj: a széles gumik és a túrakormány miatt sokkal praktikusabb, s hát ami még fontosabb: ha az ember nincs megfelelő kondiban, akkor nem árt a sok sebességes váltó sem. Na, meg a bukósisak.

Mi a bringáinkat Budapesten hagytuk. Költöztetni macerás lett volna, és az itteni szükségleteknek nem is felelnek meg. Tavasszal már béreltünk itt bicikliket, s kiköltözésünk után is kirándultunk így egyet. Akkor rájöttünk, hogy annyira hiányzik az élmény, a szabadság, amit a bringázás jelent számunkra, hogy napokon belül vettünk egyet-egyet. Sajnos a harmadikon lakunk, tároló nincs a lépcsőházban, így - miután felküzdöttük magunkat az utcánkba - még fel is kell cipelni őket a lakásba, de sebaj, egy percre sem bántuk meg, hogy megvettük őket. (Meg kell jegyeznünk azt is, hogy nagyon kell vigyázni a bicajokra, mert állítólag nagyon könnyen "elveszíthetjük" őket. Mondjuk, egy budapesti bringás számára ebben semmi újdonság nincs.)

Bringázz, turista!

Ha a városon belül nem is könnyű, a Tejo, illetve az óceán partján remekül lehet bicajozni, gyakorlatilag szintemelkedés nélkül. Sok turista bérel kerékpárt, napi 8-15 euróba kerülnek a sima mountain bike-ok, de lehet elektromosat is kérni, az drágább, de igazából nincs is rá szükség. Itt, itt vagy itt tudsz például bérelni.

Ráadásul a bicajok ingyen utaznak a kompokon és a zónázó vonatokon is, de még a metrón is, bár ott időszaki korlátozások vannak. (Ez utóbbit mi még nem próbáltuk.)

Pár útvonalat már bejártunk, Észak felé a Park de Nações egy kellemes fél napos időtöltés, Nyugat és Dél felé viszont egész napos, időjárástól függően strandolós vagy óceánbámulós kirándulásokat is lehet tenni. Szuper élmény! A következő posztokban beszámolunk ezekről is.

(k, i)