Határátkelők lettünk. De nem pusztán elvágytunk otthonról. Ide vágytunk, Lisszabonba. Ez a város egy mágnes. Szerelem első látásra. Aki volt már itt, érti, aki nem, reméljük, az is megérti egyszer. Mi budapesti, tulajdonképpen kényelmes életünket számoltuk fel azért, hogy itt éljünk.

Egy hónapja érkeztünk meg Portugáliába, s egy hét „kényszernyaralás” után október elsején költöztünk be új otthonunkba. Szerencsések vagyunk. Kevesen indulnak útnak már egy bérleti szerződéssel a zsebükben. Mi egy Magyarországon élő portugál barátunk lakását vettük ki, s ugyan csak fotókon láttuk, nem volt kétségünk, hogy jó helyünk lesz.

Vannak terveink, idővel azokról is beszámolunk.  Bár már rutinosan járunk a környéken, s már kétszer voltunk a svéd bútorboltban is, sőt, hivatalos ügyet is intéztünk, még mindig turistának érezzük magunkat. Ámulunk-bámulunk, szívjuk magunkba az élményeket, kirándulunk a városban, a városon kívül, gyűjtjük a tapasztalatokat. Igyekszünk mindenről itt is beszámolni, visszamenőleg, az elmúlt pár hétről is.

(i)

Ezt a fotót (k) a Graça kilátónál (Miraduro da Graça) készítette 2006-ban, azóta sajnos átfestették a falat. (A kilátás persze maradt!)