Tavaly télen már töltöttünk néhány napot Algarve-ban,  akkor egy bérelt autóval jártuk be a partvidéket Faro és Sagres között. Idén inkább a biciklibérlést választottuk, mert nem akartunk nagyobb távolságokat megtenni, és Albufeira közelében amúgy is rengeteg látnivaló akad, főleg persze lélegzetelállítóan szép strandok és  világítótornyok. A legszebb partokat pedig sokszor csak földutak, gyalogösvények kötik össze, így egy mountain bike a legjobb választás. Albufeira turistákkal teli központjának szélén bukkantunk az Albufeira Bike Rental üzletére, ahol nemcsak bringát lehet bérelni, hanem különböző túrákra és hajóskirándulásokra is befizethet az ember. Két Giant márkájú gépet kaptunk, amin látszott, hogy már nem vadonatújak, de remek szolgálatot tettek köszönhetően a terepgumiknak, a rugós első felfüggesztésnek és a tárcsafékeknek. A bérlés nem volt drága, egy bicikli három napra 33 euróba került, letétnek 50 eurót kértek összesen, és még egy kis hátizsákot is kaptunk pumpával, tartalék belsővel és ragasztó tapaszokkal. Szerencsére egyikre sem volt szükségünk.

Első nap a Praia de Arrifes strandját vettük célba – köszönet a tippért Pedronak – ahol egy kisebb öböl közepén állnak különleges formájú sziklák.

Egy kis úszkálás és napozás után továbbálltunk a Praia de São Rafaelre, ami egy nagyobb, nyíltabb strand. A part felett egy egészen különleges alakú szikla áll, ami természetes kilátóként is szolgál. A talaj és a kövek errefelé narancs színűek, a lenyugvó nap fényénél viszont teljesen vörösre váltanak.

A következő nap jutottunk el a legtávolabb, először a Praia do Evaristo-nál álltunk meg, ami egy viszonylag kicsi strand, de a zegzugos szikláknak köszönhetően itt apró medencék és természetes jakuzzik szórakoztatják az erre járókat.

 Innen továbbindultunk nyugat felé, és elértünk a Galé strand széléhez, de ez egy kb. 4 km hosszan elhúzódó sima partszakasz és annyira unalmas a sziklás öblökhöz képest, hogy egy kis pihenő után vissza is fordultunk. Kora délután találtunk rá a Praia da Coelha strandra, ahol rengeteg kagyló borította be a part szélét. Természetesen mi is beszereztünk néhány új darabot a gyűjteményünkbe. A homokos föveny másik felére egy természetes sziklakapun keresztül jutottunk át, ami szintén egy gyönyörű pontja ennek a környéknek.

Algarve-nak sok olyan kis öble, strandja van, amit csak a víz felől lehet megközelíteni. Mi csak felülről láttuk ezeket, úgyis gyönyörűek.

A harmadik napon láttuk a legkülönlegesebb és lélegzetelállítóbb helyeket. A Praia de Lourenço közelében bukkantunk egy sziklazugra, ahonnan elképesztő kilátás nyílt az óceánra. Ráadásul itt senki sem volt rajtunk kívül.

Nem mintha a Praia de Lourenço-n óriási tömegek lettek volna. Ide egy kis sziklamászás árán jutottunk be, de megérte. Hihetetlen formájú kőfalak, aranyló homok, vakítóan kék ég, és a végtelen óceán.

Hazefelé még megálltunk a Cala-öbölnél, ami egy egészen különleges hely. Igazából nem is öböl, hanem egy hatalmas katlan, amit csak egy szűk nyílás köt össze az óceánnal. A víz ezen a kapun bejutva tölti meg a Cala-öböl alját. Egy keskeny és meredek szurdokon keresztül lehet leereszkedni a katlan aljára, ahol a homokos partot több emelet magas sziklafalak ölelik körbe. Elképzelhetetlen az a robaj, ahogy a hullámok keresztültörnek az óceán felől. Ez a legrejtettebb és legmisztikusabb hely, amit ebben a néhány napban meglátogattunk.

Fentről nem is látszik, hogy mi vár az emberre, ha leér:

Megérte, hogy a bringát választottuk, mert ezeket a helyeket feltérképezni ez a legalkalmasabb jármű, arról nem is beszélve, hogy milyen élmény a lemenő nap fényénél az óceánparton suhanni.

(k)